„Hittel élni”, a mosonmagyaróvári piarista közösség bekapcsolódása a hivatás évébe
Pedro Aguado piarista generális atya a 2022-es évet a piarista hivatás évének jelölte ki, abból az alkalomból, hogy két rendtörténeti eseménynek is négyszázadik évfordulója van. Egyrészt a rendünket, a Kegyes Iskolák Rendjét mint ünnepélyes fogadalmas szerzetesrendet ünnepeljük, másrészt a rendalapító, Kalazanci Szent József által írt konstitúció (rendi szabályzat) jóváhagyásának is jubileuma van.
Ezek az évfordulók alkalmat adnak arra, hogy a bemutassuk a mosonmagyaróvári piarista rendház tagjait. A sort Farkas István tanár úrral kezdtük [klikk!] két hete és most Varga Zoltán piarista atyával folytatjuk.
Zoli atya hűségesen imádkozik piarista hivatásokért a gyerekekkel, a fiatalokkal, a családokkal, a pedagógusokkal, nevelőkkel, fiatalokkal. Azon dolgozik, hogy egyre inkább növekedjen az emberekben a tudat, hogy a ránk bázottaknak szükségük van piaristákra. (vö.: Pedro Aguado Sch. P.: A piarista hivatás éve – újból; 2021. december 20.)
“Amikor negyedik osztályban a többiek már javában adogatták be a jelentkezési papírjukat, én még nem tudtam, mit tegyek? Lukács László meg is kérdezte, hogyan képzelem a jövőt? Először le akartam tagadni magamban is, hogy amióta az eszemet tudom papnak készülök, mert olyan hihetetlennek tartottam, hogy egy kisgyerek álma határozza meg egy 18 éves fiatalember sorsát.
Mivel látta a bizonytalanságomat, felvetette: „Mi lenne, ha piarista lennél?” Bár a kérdés kézenfekvő volt, én nagyon meghökkentem: „Én, a diák, hogyan is léphetnék a nagy tudású tanáraim nyomdokába?” Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy mindig részvéttel voltam az általános iskolai tanítóim iránt, akik annyit küszködtek a buta gyerekekkel. A papi pályával szemben is kétségeim támadtak, az csak a gyermek álma volt, de nekem most 18 évesen kellene döntenem. Bár a gimnáziumban csak erősödött a hitem, de láttam, „kik” jelentkeznek társaim közül a szemináriumba, s mivel (hibásan!) úgy gondoltam, csak a külsőség vonzza őket, elbizonytalanodtam. Az osztályfőnök kérdése mentőkötél lett, bár gyermekkoromban semmiképp sem vállaltam volna a tanári pályát!Arra gondoltam, hogy azért születtek meg bennem ezek a gondolatok, mert Isten még sem akarja, hogy pap legyek. Utólag visszagondolva erre a beszélgetésre, a Mindenható útmutatása, hogy ne szégyelljem, amiért pap akarok lenni. Ráadásul Lukács tanár úr által felvetett megoldás egészen új dimenzióba helyezte a jövőmet. Pap leszek, de több mint pap, szerzetes! Ugyanakkor lesz egy civil foglalkozásom is. Attól kezdve már nem idegenkedtem annyira a pedagógusi pályától sem. Hibáztam volna, ha nem ezt az utat választom…”
Hittel élni – életút [klikk!]
