1878. októberében született Preszeller Ferenc piarista atya Mosonban, egy 12 gyermekes családban, ahová nyolcadikként érkezett. A magyaróvári és a veszprémi piarista gimnáziumunkban folytatta tanulmányait, s onnét kérte felvételét rendünkbe, osztálytársával, Kiss Bélával együtt. 1902-ben szentelték pappá Vácott, majd a következő városok piarista iskoláiban szolgált: Kecskemét, Léva, Magyaróvár, Nagykanizsa, Nagykároly, Podolin, Sátoraljaújhely, Selmecbánya, Vác, Veszprém. 1945-ben, 45 évi tanári működés után vonult nyugalomba, a családi otthonához közel, a mosonmagyaróvári rendházunkba. 1970 tavaszán kórházba került, majd nyáron átszállították Pannonhalmára, a Papi Szociális Otthonba, ahol ötven éve, 1970. október 10-én elhunyt. A mosoni temetőben, szüleivel közös sírban nyugszik.
Akik ismerték, szerették Preszeller Ferenc rendtársunkat, érzik, hogy az ő esetében legkevésbé szokványos jelző a „szeretett” szó. Lényében annyi finomság, annyi kedvesség, tapintat, annyi bájos humor uralkodott, hogy lehetetlen volt nem szeretni. A hosszú élet kegyelmei kiérlelték lelkében a csöndes bölcsességet, a tűrni-várni tudás egyensúlyosságát, a sokat látott-tapasztalt ember józan elfogulatlanságát, a megérteni tudást, az emberi gyarlóságokkal számoló alázatot, egyben az örök eszményekhez ragaszkodni akarás hűségét. A búcsúztató beszéd ezt egybefoglalólag így fogalmazta meg: „Ahogyan az öregség és a gyengeség egyre lejjebb szorította őt az oltár lépcsőjén, lassanként egészen a kis oltár lépcsőjére, alakja, szelleme, lelki nagysága apránként úgy magasodott, úgy nőtt fel előttünk, és mi hisszük és tudjuk, hogy hozzá nőtt egészen az Istenhez. Hosszú életével tanított küzdeni a jóért, az igazért és a szépért. Küzdeni az emberiességért. Élete ezt hirdette: sohasem üres szóval, hanem cselekedetekkel kell élni az emberekért és az Isten ügyéért.”
A mosoni temető felkeresése mellett meglátogattuk az óvári temetőben található piarista kriptát, valamint Győrszentivánon Mátray János piarista atya sírját, Mosonszentmiklóson Both Ferenc piarista által építtetett temetőkápolnát, ahová később őt is temették, valamint Dunaremetén Nagy Miklós piarista sírját is. A rendi temetőlátogatást Ruppert József piarista atya szervezte és Futó Béla házfőnök, Varga Zoltán és Zsódi Viktor piaristák vettek rajta részt.
