Három évvel ezelőtt kezdtem karate edzéseket tartani az iskolában, ahol ma már minden évben vannak visszatérő tanulók, akik nem kevesebbet, mint a fekete öv elérést tűzik ki maguk elé, amikor rálépnek az általam már jól ismert útra.
Nem könnyű, nincs ilyen ígéret. Hosszú idő, nagy fegyelem, még nagyobb önfegyelem és elszánt kitartás kell a mesteri fokozat eléréséhez. Remélem teljesül a vágyuk a gyerekeknek, úgy, mint az én kívánságom, hogy örömüket is leljék benne és ne csak a munkát lássák az edzések alatt. Ennek érdekében olyan órákat töltünk együtt, amikben a tanulás mellett sok játékos, az ügyességet vagy éppen a küzdőszellemet fejlesztő, erősítő rész van. Mindezek mellett persze nem csorbul a karate technikai elemeinek elsajátításának a hangsúlya. Sőt nagyon is megragad a tanulókban ennek a fontossága és olyannyira komolyan veszik, hogy egymást is tanítják és sok esetben kisebb testvérüket is bevezetik saját tudásanyagukba. Ennek eredményeként, amiért én nagyon hálás vagyok, sok kisebb testvér jelentkezik, mert annyira megtetszik neki bátyja, nővére sportja. Persze ez nem csak sport, ebben rejlik tradíció, ide a gyerekek nem verekedni jönnek, hanem küzdeni, megtanulják tisztelni magukat, a társaikat és azt a hierarchikus rendszert, ami az övfokozatok megszerzésén alapul. Jelenleg már ebben a kis csoportban is jól megmutatkozik mindez és, ahogy egyre többet edzünk, tanulunk, vizsgázunk és bár ritkán, de versenyekre is elmegyünk, úgy ássuk bele magunkat a karate egészébe.
Ez, mint minden tanulás végtelen, bár ezt nem szoktam elárulni:-). Több mint harminc év után én is még mindig tanulom és bíztatom az érdeklődő diákokat erre a kis Japán szigetre itt a Piaristában.
Németh Adrienn
tanító
